Idén immár harmadik alkalommal került megrendezésre a KEKI Kastlban, ahol nagy örömünkre a drezdai csapatunkat 4 lelkes kiscserkésszel képviselhettük. Az időjárás igazán kegyes volt hozzánk hiszen egész hétvégén gyönyörű napsütés kísérte programjainkat, így semmi sem akadályozta meg, hogy a dzsungel állatainak segítségére siessünk.

Az első este, miután mindenki elfoglalta a szállását és megvacsorázott, tábortűz mellett gyűltünk össze. Itt érkezett a rossz hír Balu és Bagira jóvoltából: Shir Khan ismét a tiltott területen vadászott. A farkasfalka, azaz kiscserkészeink, segítségét kérték, hogy állítsuk meg a rettegett tigrist.

Másnap reggel frissítő torna és kiadós reggeli után indultunk útnak. A kiscserkészek őrsönként különböző tudásra tehettek szert, amelyre később nagy szükségük is volt. Tanultak énekeket, métáztak, tüzet raktak és füstjeleket küldtek, állarcot barkácsoltak, lopakodni gyakoroltak és még sok más izgalmas dolgot próbáltak ki.
Ebéd és csendes pihenő után kezdetét vette a nagy küldetés: Shirkán felkutatása. Az állomásokra a nagyobbak egyedül, a kisebbek kettesével indultak. Útközben a dzsungel állatainak bemutatták frissen szerzett tudásukat, és igyekeztek a tigris nyomára bukkanni. Shirkán azonban mindig egy lépéssel előttük járt.

Amikor minden farkaskölyök visszatért a farkastanyára, közösen megbeszélték, ki mit tudott meg. A finom vacsora után a tábortűznél összeült a dzsungel tanácsa. Itt derült ki, hogy Ká a kígyó árulta el a tervüket, mert félt hogy a tigris bántani fogja. A tanács végül arra jutott, hogy mindenki hibázhat, és megérdemel egy második esélyt. Megbocsátottak Kának, és együtt tervezték meg a másnapi lépéseket.
Vasárnap reggel a reggeli torna és étkezés után váratlan vendég érkezett: a majomkirály, aki elárulta, hogy Shirkán csak egyetlen dologtól fél igazán, a piros virágtól, azaz a tűztől. A farkaskölykök így parazsat indultak gyűjteni az erdőbe. Nem volt könnyű dolguk, mert néhány dzsungellakó próbára tette ügyességüket, de kitartásuk meghozta gyümölcsét. Ágakat is gyűjtöttek, és végül minden adott volt a tűzrakáshoz.

A bátorságukkal felvértezve elindultak Shirkán barlangjához, és körbefogták. Ekkor azonban kiderült az igazság, Shirkán azért vadászott a tiltott területen, mert megsérült, és nem tudott messzebb menni. A cserkészek nem haraggal, hanem segítőkészséggel fordultak felé, bekötözték a mancsát. Miután a tigris megígérte, hogy többé nem szegi meg a szabályokat, békében elköszöntek egymástól, és a farkasfalka visszatért a tanyára. Ezután Konthur Kriszti jóvoltából egy gyönyörű áhitaton vehettünk részt, ahol elkészítették a gyerekek az összetartozás körét.
A hétvégét ünnepélyes táborzárással zártuk, közösen levontuk a zászlót, és elköszöntünk egymástól. A gyerekek ismét sok új barátra leltek, a régi barátságokat pedig tovább erősítették. Tudásuk gyarapodott, önállóságuk és ügyességük fejlődött, és rengeteg élménnyel gazdagodtak.

Fiebig Márta felnőttcserkész

Az idén második alkalommal szervezett közös tevékenységet a drezdai Kányádi Sándor cserkészcsapat magyarországról érkező cserkészekkel, a Kőrösi Csoma Sándor program (KCSP) támogatásával Berlinben illetve Drezdában tevékenykedő ösztöndíjas közreműködésével. A Drezdába érkező pécsi és budapesti cserkészek ezúttal is meglátogatták a várost, utána részt vettek a drezdai csapat évzáró portyájan a közeli Érchegységben, az Altenberg melletti Hirschsprung helységben. Hirschsprungba érkezve a hat lelkes magyarországi cserkész egy érdekes, dinamikus programot szervezett a náluk pár évvel fiatalabb drezdai gyerekeknek. A portya keretmeséjéhez a Petőfi Sándor János Vitéze, parasztos nevén Kukorica Jancsi adta az ihletet.

Kukorica Jancsi, Iluskáját keresve, Tündérországba tart. Útja sok kalanddal tele, sosem látott tájakon jár, többek közt az Érchegységben, ahol a drezdai csapat portyázott. A cserkészek segítettek Jancsinak eljutni Tündérországba és megtalálni Iluskáját, miközben ők maguk is kalandokba keveredtek, eltévedt katonáknak segítettek megtalálni az utat, erdei boszorkáktól tanultak sebesült társaikon segíteni, csomóztak, új népdalokat tanultak és egy megfázott erdei lakónak segítettek tüzet rakni, hogy megmelegedjen.

Tündérország és Iluska megtalálása után nem ért véget a kaland, ugyanis a portya második napján, a hazafele vezető úton a cserkészeknek próbákat kellett kiállniuk. Most jól fognak ám jönni a Tündérország felé vezető úton tanultak, hiszen az előző nap tanultak nélkül nem értek volna haza.

Potó István KCSP ösztöndíjas

Szőcs Zoltán cst